Miért is?
Mert megtapasztaltam ezt a folyamatot, de megismertem a kiút lehetőségét is.
Mert ez egy olyan téma, ami az embereket elbizonytalanítja, ha találkoznak vele.
Mert amikor én először találkoztam vele egyik ismerősöm betegsége kapcsán, én is elbizonytalanodtam.
Nem tudtam, hogyan reagáljak rá.
Mert ez nem egy olyan eset, mit amikor a gyerek elesik és odafutsz, felsegíted, megvígasztalod.
De még csak bíztatót sem tudsz mondani, mert fogalmad sincs, mit mondhatnál.
Mivel én "Átestem" rajta, tudom, mit kell, lehet mondani.
Segíteni kell felállni, leporolni a nadrágot, bekötni a lelki sérüléseket, megnyugtatni és továbbmenni.
Ennyire egyszerű volna?
IGEN.
Innen, ahol most én vagyok, már igen.
Megtörtént, megismertem a lehetőségeimet, az okokat, felálltam, megigazítottam a lelkem, megtettem, amit AKKOR tehettem és most megyek tovább, mert tovább tudok menni!
MERT TUDOM, TOVÁBB LEHET,
TOVÁBB KELL MENNI!
TOVÁBB KELL MENNI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése